Egy kutyus befogadás életünk egy igen nagy döntése, amely sok változással jár de biztosak lehetünk benne, ha megérkezik a jövevény minden pillanatát imádni fogjuk még akkor is ha fenekestül fordul fel az életünk. Onnantól kezdve kutyásak leszünk, mindig szőrős lesz a ruhánk, a lakás tele lesz csipogós játékkal, hajnalban arra ébredünk, hogy egy hideg és nedves nózi ér a lábunkhoz, és felkészülhetünk arra, hogy soha többé nem fogunk nyugodtan enni úgy, hogy senki ne bámuljon közben. Minden programod a kutyához igazítod, mindenkivel keresed a kutyás témát, kutyákról olvasol, és kutyás filmeket nézel. Az egész életed a kutya körül forog. És minden egyes napját élvezed.
De nem szabad elfeledkeznünk közben arról, hogy a kutyát nevelni is kell, szocializálni, megtanítani hogyan viselkedjen emberek és a többi állat közt. De nem utolsó sorban nagyon sokat kell nekünk tanulni. Meg kell tanulunk, hogyan tanítsuk meg a kutyust mindenre, hogyan segítsük őt, hogy jól érezze magát a bőrében a megfelelő szabályok közt és meg kell tanulnunk, hogyan legyünk mi a falkavezérek.
Akár felnőtt, akár kölyök kutyusról van szó, aki befogadunk az otthonunkba, nagyon alaposan fel kell készülnünk. Egy kiskutya örökbefogadása hatalmas felelősség. Nagy változással jár, és mielőtt belevágunk, mindenképp tájékozódjunk, járjunk utána, hogy mivel jár, mire kell készülnünk, a választott fajtának mik a jellemzői, mire figyeljünk, mire van szüksége, valamint, mit kell beszerezni mielőtt az új családtag megérkezik. Mert, hogy ő családtag. Társas lények, akiknek biztosítani kell, hogy megfelelően szocializálódjanak, harmonikusan illeszkedjen a környezetébe és a családba. Ezt ajánlott minél kisebb korban kezdeni, mert később az Ő és a mi dolgunk is annyival könnyebb lesz, és egy kiegyensúlyozott biztonságos életet nyújthatják kedvencünknek. Sokkal könnyebb kisebb korban jól megtanítani valamit, mint később a rossz berögzülést javítani.
Elsősorban gondoljuk át a befogadás előtt, hogy az életvitelünkbe belefér-e egy kis jövevény. Lesz-e elég időnk játszani vele, sétálni és tanulni. Gondoljuk végig a befogadás előtt, hogy hol fog a kutyus lakni. Kerti vagy benti kutyus, már az érkezése előtt ki kell alakítani neki a megfelelő fekhelyet, hogy a kezdetetektől fogva megszokja, hogy az az ő biztonságot nyújtó kuckója.
Megfelelő utánajárás után, ha kiválasztottuk a fajtát és a tenyésztőt/menhelyet ahonnan örökbe fogadjuk az ebünket, első körben olvassunk és tájékozódjanak utána hogy a kutyus fajtájra mik a jellemzők. Nagyon sok féle kutyus van, nem mindegy, hogy őrzőkutya, pásztorkutya, “harci” kutya, vadászkutya, munkakutya, társasági kutya. Mindre más és más jellemzők vonatkoznak, amiket ha ismerünk, a későbbiekben harmonikusabbá tehetik a közös életünket a kutyussal.
Nem árt, ha utánajárjunk, hogy a választott kutyusunknak van-e valami jellegzetes betegsége, ami inkább jellemző a fajtájára, mint a többire. Mielőtt végleg magunkhoz vesszük, jó ha már előre kinézzük az állatorvost, akihez járunk majd vele, sőt az sem baj, ha már a kölyök érkezése előtt felkeressük és kérjük meg, hogy lásson el bennünket néhány hasznos tanáccsal.
A kölyköket 6-7 hetes korban választják el az anyjuktól, majd szép fokozatosan állnak át a szilárd táplálékra. 8 hetesben adhatók örökbe.
Hazaérkezés előtt mindenképpen be kell szerezni néhány alapvető felszerelést. Szükség lesz pórázra, nyakörvre, etető és itató tálra. A kijelölt helyre tegyünk egy kutya ágyat vagy pokrócot, ami a kutyus saját kis biztonságot nyújtó sarka lesz. Fontos, hogy a nevelés soràn ebben a sarokban sose szidjuk meg a kutyust. Ez az ő kis kuckója, tudnia kell, ha itt fekszik nem éri baj. Szükség lesz a továbbiakban szőrápolóra, kutyakefére és néhány játékra. Labdára, plüssre, rágható gumijátékra.
Mindig ügyeljünk arra, hogy a fekhelyet és a tálkákat tartsuk tisztán és mindig legyen a kutyus előtt friss víz. Nyáron naponta többször is cseréljük. Ha már kijelöltük a fekhelyet és a tálak helyet, lehetőség szerint ne is változtassunk rajta.
Próbáljuk meg fixen beállítani az etetési időt és ettől csak indokolt esetben térjünk el. Fontos, hogy a kutyus akkor kap enni, amikor én úgy döntők és nem akkor, amikor ő akar. A legjobb, ha először mi eszünk, ezt követően kap ő, ez is erősíti a falkavezér szerepünket.
Egy kutyus érkezése a családba mindig nagy és felelősségteljes lépés, a megfelelő fegyelmezés mellett, egy igazán hű és odaadó társunk lesz, akire a legrosszabb napon is számíthatunk, aki mindig mosolyt csal az arcunkra, és aki miatt alig várjuk, hogy hazaérjünk
Ha tetszett a bejegyzés és nem szeretnél lemaradni a következőről, akkor iratkozz fel heti hírlevelünkre, vagy kövess minket a Kutyaélet – Angyalok négy lábon oldalán, vagy a facebookon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: